26. jelenet

 

Zsolt

 

(Telefonál.)

 

            Zsolt: Csókolom, Szilviával szeretnék beszélni.

            Szilvia hangja: Én vagyok, szia, de most nem érek rá, hívj egy kicsit később!

            Zsolt: Egy kicsit se tudunk beszélni?

            Szilvia hangja: Később.

            Zsolt: Szia.

            Szilvia hangja: Szia.

 

(Zsolt leteszi a telefont, 2. fiatal hölgy jön.)

 

27. jelenet

 

Zsolt, 2. fiatal hölgy

 

            Zsolt: Csókolom, kedves hölgyem.

 

(2. fiatal hölgy kirohan a színpadról.)

 

(Jön 1.fiatal hölgy.)

 

28. jelenet

 

Zsolt, 1.fiatal hölgy

 

            Zsolt: Álljon meg, kérem, beszélni szeretnék Önnel.

 

(1.fiatal hölgy továbbmegy.)

 

            Zsolt: (utánaszól) Kérem, álljon meg!

 

(1.fiatal hölgy kimegy a színpadról.)

 

29. jelenet

 

Zsolt

 

(Telefonál.)

 

            Zsolt: Szia Szilvia, most már beszélhetünk?

            Szilvia hangja: Szia Zsolt, még most nem, légy egy kicsit türelemmel, később hívj!

            Zsolt: Jó, szia!

            Szilvia hangja: Szia!

 

(Zsolt leteszi a telefont, 2. fiatal hölgy jön.)

 

30. jelenet

 

Zsolt, 2. fiatal hölgy

 

            Zsolt: Csókolom.

 

(2. fiatal hölgy kisiet a színpadról.)

 

(Jön 1.fiatal hölgy)

 

31. jelenet

 

Zsolt, 1.fiatal hölgy

 

(1.fiatal hölgy jön, Zsolt mellette halad, de nem szól hozzá, 1.fiatal hölgy kimegy a színpadról.)

 

(2. fiatal hölgy jön.)

 

32. jelenet

 

Zsolt, 2. fiatal hölgy

 

(2. fiatal hölgy átsétál a színpadon, Zsolt üldögél a telefonfülke mellett, nézi, ahogy elmegy mellette a hölgy.)

 

            Zsolt: Ez nem igaz.

 

(2. fiatal hölgy kimegy, 1.fiatal hölgy jön.)

 

33. jelenet

 

Zsolt, 1.fiatal hölgy

 

(1.fiatal hölgy jön, Zsolt továbbra is üldögél a telefonfülke mellett, amikor belép az 1.fiatal hölgy, felnéz rá, de aztán lemondóan magába roskad, 1.fiatal hölgy kimegy a színpadról.)

 

34. jelenet

 

Zsolt

 

(Telefonál.)

 

            Zsolt: Szia Szilvia, most már jó lenne beszélni.

            Szilvia hangja: Mondjad, Zsolt!

            Zsolt: Szeretsz?

            Szilvia hangja: Szeretlek, de ezt már ezerszer megbeszéltük.

            Zsolt: A hétvégén eljössz Zalaiszonyatra?

            Szilvia hangja: Elmegyek, igen, ha szeretnéd.

            Zsolt: Akkor várlak, s majd beszélünk hosszabban. Tervezgetjük a jövőt.

            Szilvia hangja: Rendben, addig is legyél hűséges.

            Zsolt: Te is, Szilvia.

            Szilvia hangja: Én hűséges vagyok, de érted nem tenném tűzbe a kezem.

            Zsolt: Sokat vagyok egyedül, ha mindig együtt lennénk, nem kellene kételkedned.

            Szilvia hangja: Nagyon messze vagyunk sajnos egymástól. Marad a hétvége, és a telefon, és a kétségek.

            Zsolt: Talán egyszer lesz egy olyan évem, hogy mindig lesz mellettem valaki.

            Szilvia hangja: Ha jól viselkedsz, életed végéig nem kell félned a magánytól.

            Zsolt: Várlak Szilvia, gyere a hétvégén.

            Szilvia hangja: Szia Zsolt.

            Zsolt: Szia Szilvia!

 

(Zsolt leteszi a telefont.)

 

            Zsolt: (magában) Méghogy sokszor nem leszek egyedül. Örökké egyedül maradok, mert nem költözöl ide. Csak futhatok utánad, de soha nem érlek utol.

 

(Telefonál.)

 

            Zsolt: Szia Péter, hitted, hogy Zalaiszonyat jegyzőjétől mindenki menekül?

            Péter hangja: Szia Zsolt, most nem a legjobbkor hívtál, de azért beszéljünk, mert mindig te vagy az első, ezt te is tudod.

            Zsolt: Sajnos nem tudom. Hol vagyok én első, Péter? Talán a búbánatok versenyében.

            Péter hangja: Szilvia?

            Zsolt: Azt mondja, szeret, de sokszor kétszer olyan távolinak érzem, mint valójában van.

            Péter hangja: Bebeszéled magadnak. Az biztos, Zalaiszonyat ugyancsak próbára tesz, itt Zalaborzasztón azért vidámabb életed volt, Zalaiszonyat előtt hányszor panaszkodtál, hogy nem szól senki hozzád soha?

            Zsolt: S félek, hogy még jobban egyedül maradok. Mi lesz, ha Szilvia talál valakit magának, aki ott lakik Zalaborzasztón? S nem szeret, az ember érzi azt, ha nem szeretik.

            Péter hangja: Mennyit beszélsz vele! Hétvégenként mindig együtt vagytok. S engem is sokszor hívsz. Szeretünk Zsolt, ne hagyd el magad, mi lesz Zalaiszonyattal?

            Zsolt: Jól van, Péter, elbúcsúzom, s most órákig Szilviára fogok gondolni, de te idősebb vagy nálam, talán hihetek neked, hogy semmi baj, barátok és szerelem vesz körül engem.

            Péter hangja: Jót akarunk neked mindannyian, barátok és szerelem, nem engedjük, hogy csalódj, nem engedjük, hogy szomorú légy.

            Zsolt: Te olyan rendes vagy Péter, nem is tudom megköszönni. elbúcsúzom, álmodj nagyon jókedvűt, mint amilyenné tettél most engem.

            Péter hangja: Szia Zsolt!

            Zsolt: Szia Péter!

 

(Szilvia bejön.)

 

35. jelenet

 

Zsolt, Szilvia

 

            Zsolt: Mi legyen velünk Szilvia?

            Szilvia: Találkozgatunk, aztán aki kevésbé bírja, odaköltözik a másikhoz.

            Zsolt: De te nem akarsz jönni.

            Szilvia: akkor te fogsz teherautót fogadni majd.

            Zsolt: Már nézem a jegyzői pályázatokat, Zalaförmedvényen keresnek egy jegyzőt, az nincs is messze tőled, Zalaborzasztótól.

            Szilvia: Zalaiszonyat mindenképpen rossz, messze is van, s azt mondod, egyre kevésbé barátiak veled a hivatalban.

            Zsolt: Nem szólnak hozzám. De Zalaborzasztótól is félek, vajon nem csak azért barátságosak velem, mert rangom van?

            Szilvia: Nekem nincs annyi barátom Zalaborzasztón, mint neked. Mesélted, hogy kikkel ismerkedtél meg Zalaiszonyat előtt, rájuk mindig számíthatsz. De miért is beszélünk erről, nincs vész, nem kell félni kellemetlen fordulattól az életedben.

            Zsolt: Akkor azt mondod, hogy menjek Zalaförmedvényre?

            Szilvia: Ha megválasztanak, mindenkihez közelebb lennél.

            Zsolt: Majd mondja a zalaiszonyati polgármester, hogy „ugye megmondtuk”.

            Szilvia: Nem emésztheted elevenen el magadat Zalaiszonyaton.

            Zsolt: Milyen jó, hogy ennyire aggódsz értem.

            Szilvia: Kezdettől fogva nagyon szerettelek.

            Zsolt: Én is téged.

            Szilvia: Most már későre jár, hazamennék, te is menj haza anyukádhoz, s kérdezd meg tőle, helyesli-e, hogy Zalaförmedvényre szeretnél menni.

            Zsolt: Jól van Szilvia, menjél csak, én még egy kicsit maradok a szabad levegőn, félek, anyu nem örül majd, hogy búcsút szeretnék inteni Zalaiszonyatnak.

            Szilvia: Gondolkozz még, én mindenesetre hazamegyek, szia Zsolt.

            Zsolt: Szia Szilvia.

 

(Szilvia kimegy a színpadról.)

 

(Zalaiszonyat polgármestere bejön.)

 

36. jelenet

 

Zsolt, Zalaiszonyat polgármestere

 

            Z. polgármestere: Jegyző úr, nehogy azt higgye, máshol jobb sora lesz! Ilyen könnyű élete sehol se lesz meglátja. Amit javasolt, támogattuk, ha nem volt kedve dolgozni, nem kellett jönni, elnéztük, hogy pályakezdő lévén nem tud mindent, mit gondol, máshol hogy fogadják? Egy hölgy miatt feladni a biztosat, nagy felelőtlenségre vall. S azt mondja, nem voltunk Önnel barátságosak, amikor láttuk, hogy gondolkozik a távozáson, persze, hogy nem szerettük. Még egyszer fontolja meg jól, itthagy-e minket! Nyugdíjas állása lehet, nagyon nagy örömmel szemléltük, hogy tud egyre többet és többet a közigazgatásból. De ne feledje, amit eddig megtanult, az máshol lehet, hogy még mindig kevés lesz. Miért nem beszél az édesanyjával? Ő biztos azt szeretné, hogy itt maradjon nálunk Ön. Vagy keresse meg az édesapját, azt mondta róla, hogy nem beszélnek, egyszer váltottak néhány szót, hátha most bölcs mondatokat mondana Önnek, arra van most a legnagyobb szüksége. Ha nem akar tőlünk a nap huszonnégy órájában menekülni, barátságos falura talál itt. Ne gondolja, itt rossz, ott jó, ott még jobb, sajnos mindenhol vannak ellentétek. Ön idekerült pályakezdőként, magas fizetést kapott, azt vártuk, hogy példamutató lesz a munkavégzése. Reméljük, a következő helyen példamutató lesz.

 

(Zalaiszonyat polgármestere kimegy, Szilvia bejön.)

 

37. jelenet

 

Zsolt, Szilvia

 

            Zsolt: Szilvia, elfogadták a pályázatomat Zalaförmedvényre, mégis maradnom kéne Zalaiszonyaton.

            Szilvia: Meddig kell döntened?

            Zsolt: Pár napom van.

            Szilvia: Az első másfél év nehéz, de Zalaiszonyaton annyit töltöttél, most már tiéd a világ, bárhova mehetsz jegyzőnek. Ott is maradhatsz természetesen.

            Zsolt: Voltunk külföldön, jól élünk, mi rossz jöhet? Be kell járni a munkahelyre, s egyébként élvezni kell az életet. Pokolba a magányt! Miért ne szeretnétek? Nekem is biztos van hibám, de azon vagyok, hogy minél kevesebb legyen.

            Szilvia: Mindenki szeret, aki ismer. Szia, Zsolt, most elbúcsúzom, dolgozatokat kell javítanom még. Különben is megegyeztünk, hogy csak pár szót váltunk most, neked is teendőid vannak.

 

(Szilvia kimegy a színpadról.)

 

38. jelenet

 

Zsolt

 

            Zsolt: Szerettek, emberek?

 

(Telefonál.)

 

            Zsolt: Szia anyu, szeretsz?

            Anyu hangja: Szia Zsoltikám, persze, hogy szeretlek.

            Zsolt: Köszönöm anyu, csak ennyit szerettem volna, majd hívlak még.

            Anyu hangja: Szia Zsoltikám.

            Zsolt: Szia.

 

(Leteszi a telefont, újra telefonál.)

 

            Zsolt: Szia Péter, szeretsz te engem?

            Péter hangja: Igen.

            Zsolt: Köszönöm Péter, majd még hívlak, most elbúcsúzom.

            Péter hangja: Szia Zsolt.

            Zsolt: Szia Péter.

 

(Leteszi a telefont, újra telefonál.)

 

            Zsolt: Szia Szilvia, szeretsz? Én vagyok az, Zsolt.

            Szilvia hangja: Szia Zsolt, szeretlek, igen.

            Zsolt: Köszönöm, most elbúcsúzom, szia.

            Szilvia hangja: Szia Zsolt.

 

(Leteszi a telefont, újra telefonál.)

 

            Zsolt: Üdvözlöm, véletlenszerűen tárcsáztam, nem ismerjük egymást, csak egy kérdésem van, Zsolt vagyok, szeret Ön engem?

            Egy idegen hangja: Igen, szeretem.

            Zsolt: Nagyon köszönöm. Viszonthallásra.

 

(Zsolt leteszi a telefont, újra telefonál.)

 

            Zsolt: Üdvözletem, elnézést a zavarásért, találomra tárcsáztam, véletlenül beszélünk tehát, egy kérdésem van, Zsolt vagyok, szeret Ön engem?

            Másik idegen hang: Igen, szeretem.

            Zsolt: Nagyon hálás vagyok, nagyon köszönöm. Viszonthallásra.

            Másik idegen hang: Viszonthallásra.

 

(Zsolt leteszi a telefont, kilép a telefonfülkéből.)

 

(2. fiatal hölgy jön.)

 

39. jelenet

 

Zsolt, 2. fiatal hölgy

 

            Zsolt: Szeret Ön engem? Üdvözlöm.

            2. fiatal hölgy: Igen.

 

(2. fiatal hölgy távozik a színpadról, 1.fiatal hölgy jön.)

 

40. jelenet

 

Zsolt, 1.fiatal hölgy

 

            Zsolt: Csókolom, szeret Ön engem?

            1.fiatal hölgy: Szeretem.

 

(1.fiatal hölgy távozik. Zalaiszonyat polgármestere bejön.)

 

41. jelenet

 

Zsolt, Zalaiszonyat polgármestere

 

            Zsolt: Polgármester úr, elhagyom Önöket, úgy döntöttem, megszüntetem a munkaviszonyomat.

            Z. polgármestere: Nem ezt vártuk, jegyző úr, de sok szerencsét kívánunk Önnek a továbbiakra.

            Zsolt: Nagyon köszönöm, én is kívánok Önöknek sok szerencsét, s hogy ne csalódjanak ekkorát a következő jegyzőjükben. Ne haragudjon rám, polgármester úr!

 

(Zalaiszonyat polgármestere kimegy.)

 

42. jelenet

 

Zsolt

 

(A közönség felé fordul.)

 

            Zsolt: Tisztelt egybegyűltek! Láttuk, mindenki szeret engemet. Miért maradtam volna akkor Zalaiszonyaton? Elértem, amire vágyakoztam, így közelebb költöztem szívem hölgyéhez. Nem hiszik, mennyit szenvedtem az utolsó hónapokban Zalaiszonyaton, kiközösítettek, éreztem az utálatot Zalaiszonyat bármelyik utcájában. Nem szólt senki hozzám, biztos tudták, hogy már nem kedvelem a falujukat. Végül semmi nem sikerült, de talán majd közelebb Zalaborzasztóhoz, Zalaförmedvényen minden másképp lesz.

            Most várom Zalaförmedvény polgármesterét, azt mondta, beszélni szeretne velem.

 

(Zalaförmedvény polgármestere jön, aki ugyanaz, mint Zalaiszonyat polgármestere volt, ugyanúgy a vállán az alakok.)

 

43. jelenet

 

Zsolt, Zalaförmedvény polgármestere

 

(Zalaförmedvény polgármestere két széket hoz, leülnek a jelenet szereplői.)

 

            Zsolt: Polgármester úr, Ön hasonlít Zalaiszonyat polgármesterére, még a vállán az alakok is ott vannak.

            Z. polgármestere: Nem menekül, jegyző úr, kísérteni fogom haláláig, mindig feltűnök más-más szerepben.

            Zsolt: Én akkor is megmutatom, jó jegyzője leszek Zalaförmedvénynek.

            Z. polgármestere: Mindenkit Ön ellen hangolok, bele fog betegedni, hogy senkihez nem lehet bizalmas. Hiába minden, veszteni fog.

            Zsolt: A bal az bal lesz mindig, a jobb az jobb, mitől féljek?

            Z. polgármestere: Ne legyen olyan biztos magában, jegyző úr. Meglátja, a bal az néha jobb lesz majd, s ha Ön azt mondja, hogy a bal az jobb, akkor mi azt fogjuk majd mondani, hogy a bal az se nem bal, se nem jobb, a bal az fenti, de sokszor lenti. Nem fog nyerni ám, jegyző úr, higgye el, mindenki Ön ellen fordul. Rettegve menekül majd ebből a szép országból.

            Zsolt: Meglátjuk.

            Z. polgármestere: Mi már látjuk, mindenki látja, csak Ön nem.

           

(Z. polgármestere kimegy, majd visszajön.)

 

            Z. polgármestere: Mit dolgozott ma jegyző úr?

            Zsolt: Nézegettem a Magyar Közlönyt, pályázhatunk egy-két ügyben, ha jóváhagyja a képviselő-testület.

            Z. polgármestere: Nem fogunk pályázni jegyző úr. Kérem, járja végig a falut, s írja össze, hol gondozatlanok a kertek.

            Zsolt: Rendben polgármester úr. Indulok.

            Z. polgármestere: Bár jobb lenne, ha inkább maradna. Tartson egy munkaértekezletet!

            Zsolt: De hisz ügyfélfogadási idő van.

            Z. polgármestere: Bolondozni támadt kedvem, jegyző úr, majd meglátja, milyen jókedvűek vagyunk mi, zalaförmedvényiek.

            Zsolt: Milyen érdekes, van, mikor édesanyám életét élem, van, mikor édesapámét, de a legnehezebb az, amikor saját lábamra szeretnék állni. Utóbbi esetekben gyakran megbicsaklok sajnos.

            Z. polgármestere: Zalaiszonyaton is ennyit filozofált, jegyző úr? Inkább otthon tegye, félek, a munkatársakra is átragad ez a gondolkozhatnék, mi is lenne velünk akkor?

            Zsolt: Átnézem, milyen levelek érkeztek ma. Egyébként a munkatársak gondolkodnak.

            Z. polgármestere: Gondolkodnak, persze, de nem arról, a saját lábukon állnak-e, ennél termékenyebb kérdések foglalkoztatják őket. Ön is inkább a hivatal ügyeivel törődjön, ha itt van közöttünk, önmagával ráér a szabadsága alatt foglalkozni.

 

(Z. polgármestere kimegy, magával viszi a székeket.)

 

Oldal: 3. részlet
Zságot András: Pokol (színmű) - © 2008 - 2024 - pokol-szindarab.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat