44. jelenet

 

Zsolt

 

(Telefonál Zsolt.)

 

            Zsolt: Szia Szilvia, te vagy az?

            Szilvia hangja: Igen, én vagyok.

            Zsolt: Szeretném, ha eljönnél Zalaförmedvényre, a szolgálati lakásomat megmutatnám.

            Szilvia hangja: Nem megyek Zalaförmedvényre. S nincs is kedvem veled találkozni.

            Zsolt: De hisz úgy beszéltük meg, hogy idejövök Zalaförmedvényre és miénk lesz a világ.

            Szilvia hangja: Nem lesz miénk a világ.

            Zsolt: Nem is akarsz soha jönni?

            Szilvia hangja: Nem valószínű.

            Zsolt: S nem is akarsz velem találkozni?

            Szilvia hangja: Azt hiszem, nem.

            Zsolt: De még meggondolhatod magad, ugye?

            Szilvia hangja: Szerintem ez végleges.

            Zsolt: Amikor Zalaiszonyaton voltam, mindig örömmel jöttél, mindig látni akartál.

            Szilvia hangja: Talán ott kellett volna maradnod.

            Zsolt: De mindketten akartuk Zalaförmedvényt.

            Szilvia hangja: De én már nem akarom.

           

(2. fiatal hölgy jön.)

 

45. jelenet

 

Zsolt, 2. fiatal hölgy

 

            Zsolt: Szilvia, majd még hívlak, hátha meggyőzlek.

            Szilvia hangja: Akkor most búcsúzunk?

            Zsolt: Igen.

            Szilvia hangja: Te vagy a jegyző, te döntesz.

            Zsolt: Szia Szilvia!

            Szilvia hangja: Szia Zsolt!

 

(Zsolt leteszi a telefont és odalép a 2. fiatal hölgyhöz.)

 

            Zsolt: Szeretem Önt.

            2. fiatal hölgy: Én már nem szeretem Önt. Sajnálom.

           

(2. fiatal hölgy kisiet a színpadról.)

 

(Zalaförmedvény polgármestere jön.)

 

46. jelenet

 

Zsolt, Zalaförmedvény polgármestere

 

            Z. polgármestere: Vigyázzon, jegyző úr, többet dolgozzon, mert különben most mi fogjuk mondani, viszontlátásra.

 

(Zalaförmedvény polgármestere kimegy.)

 

47. jelenet

 

Zsolt

 

            Zsolt: (magában) Anyut nem hívhatom fel. Mert haragszik rám. Mert azt szerette volna, ha Zalaiszonyaton maradok. Kit hívjak?

 

(1.fiatal hölgy jön.)

 

48. jelenet

 

Zsolt, 1.fiatal hölgy

 

            Zsolt: (miközben az 1.fiatal hölgy közelít felé) Áá, Ön úgyse szeret engem, hadd menjen tovább, nem fogok esdekelni.

 

(1.fiatal hölgy kimegy a színpadról.)

 

49. jelenet

 

Zsolt

 

            Zsolt: (magában) Pedig csak anyu segíthetne. Szilvia nincs, Péter ki tudja, hogy van-e, mindenki barátságtalan, senkihez nem szólhatok, s vajon meddig járhatok a hivatalba dolgozni, egyre nehezebb ott is, a polgármester a vesztemet akarja. Anyu, telefonáljak neked? Ugye ne? Jaj, de egyedül vagyok!

 

(Telefonál.)

 

            Zsolt: Szia Szilvia, beszélni szeretnék veled.

            Szilvia hangja: Nem megyek Zalaförmedvényre.

            Zsolt: S ha én megyek Zalaborzasztóra, találkozunk?

            Szilvia hangja: Nem.

            Zsolt: Jól van, majd hívlak később, máskor, hátha újra szeretni fogsz.

            Szilvia hangja: Szia!

            Zsolt: Szia Szilvia!

 

(Zalaförmedvény polgármestere jön székekkel.)

 

50. jelenet

 

Zsolt, Zalaförmedvény polgármestere

 

            Z. polgármestere: Jegyző úr, augusztus közepe van, hallja jóslatomat, Ön fél év múlva már nem lesz jegyző. Csomagoljon, készülődjön, nem tudom, hova megy, de itt nem maradhat. Mindent elront.

            Zsolt: Polgármester úr, legyen jó és kegyes, azért jöttem Önökhöz Zalaiszonyatból, hogy közelebb legyek a szeretteimhez. Ne tegyenek tönkre, igyekezni fogok.

            Z. polgármestere: Eddig tartott a türelmünk, kipenderítjük Önt innen. Hiába könyörög, hiába rimánkodik. Ütött az órája, ismétlem, itt nem maradhat.

            Zsolt: Zalaiszonyaton jó voltam, itt miért nem vagyok jó?

            Z. polgármestere: Majd írásban választ kap. Bonyolult eljárás lesz, de meg akarunk szabadulni Öntől.

 

(Z. polgármestere kimegy, a székeket viszi.)

 

51. jelenet

 

Zsolt

 

            Zsolt: (magában) Anyut most se hívhatom. Talán ő telefonál majd nekem. Mindig innen szoktam hívni, talán tudja a számot. Szegény anyu, hogy félek tőled! Tulajdonképpen én mindenkitől félek, szeretet egyenlő az egymásra mosolygással, a nem szeretet egyenlő a félelemmel. Más is ilyen egyedül van, mint én? De mindenkitől nem akar szabadulni a munkáltatója. Vagy igen? Én állandóan éberen őrködöm, mint a vadak, lesem, mikor készül lecsapni az ellen. (Kis szünet.) Meglátogatom Pétert, biztos örülni fog.

 

(Péter jön, székekkel, kettővel.)

 

52. jelenet

 

Zsolt, Péter

 

            Zsolt: Tudod, Péter, mi jutott eszembe, amikor jöttem hozzád, a buszon?

            Péter: Mi?

            Zsolt: Az, hogy mi lenne, ha megölnélek. Nevettem is rajta, vigyázni kellett, nehogy bolondnak nézzenek, hogy magamba nevetek a buszon. De nem nevetséges, megöllek téged?

            Péter: Egyáltalán nem nevetséges. Mi hír Zalaförmedvényen?

            Zsolt: Ki akarják tenni a szűrömet onnan. Már folyik az eljárás.

            Péter: S tényleg meg akarsz ölni?

            Zsolt: Áá, nem, csak eszembe jutott, énmagam is derültem rajta.

            Péter: Legjobb lenne, ha addig nem keresnél, nem hívnál, amíg el nem dől a sorsod Zalaförmedvényen. Inkább arra figyelj, nehogy állás nélkül maradj!

            Zsolt: Nem hiszed, milyen boldog lennék, ha nem kellene bejárnom dolgozni a pokolba.

            Péter: Nono, azért csak vigyázz, a szabadság jó egy napig, de a pénztelenség rossz fél napig is.

            Zsolt: Ne félj, nem foglak megölni. (Nevet.)

            Péter: Én is voltam fiatalkoromban malomkövek között, nagyon megfontoltnak kellett lennem, hogy ne maradjak magamra. Nagyon vigyázz, mert ha egyedül leszel, mindenki legyőz.

            Zsolt: Gondolod, hogy tartanom kell attól, hogy magamra maradok majd?

            Péter: Engem meg akarsz ölni, a munkád veszélyben, édesanyád nem mered hívni, mert attól félsz, nem szeret eléggé, Szilviával egy hónapja nem találkoztál, intő jelek. Félek, már nem is a te kezedben van a sorsod.

            Zsolt: Elgondolkodtató, amiket mondsz. De most már hazamegyek, hátha nem gondolok arra, hogy megöllek.

            Péter: Rendben Zsolt, nagyon vigyázz!

            Zsolt: Szia Péter!

            Péter: Szia Zsolt.

 

(Zsolt kimegy.)

 

53. jelenet

 

Péter

 

            Péter: (magában) Édes Istenem, mi lesz evvel a gyerekkel?

 

(Péter a székekkel kimegy, Zsolt bejön.)

 

54. jelenet

 

Zsolt

 

            Zsolt: (magában) Édes Istenem, mi lesz velem? Anyut lehetetlen felhívni, örök harag, Szilvia? (Bemegy a telefonfülkébe, de aztán kijön.) Szilvia nem szeret, Péter megtiltotta, hogy hívjam, maradok egyedül.

 

(1.fiatal hölgy, 2. fiatal hölgy együtt jönnek, nevetgélnek.)

 

55. jelenet

 

Zsolt, 1.fiatal hölgy, 2. fiatal hölgy

 

(1.fiatal hölgy és 2. fiatal hölgy nevetgélve végigvonulnak a színpadon, Zsoltot észre sem veszik, aki megsemmisülten áll egymaga.)

 

(1.fiatal hölgy, 2. fiatal hölgy kimennek, marad Zsolt.)

 

56. jelenet

 

Zsolt

 

            Zsolt: (magában) Itt se vagyok, ott se vagyok, sehol se vagyok. Vajon mi lesz most? Felszállok majd az égbe? Hogy Szilvia, anyu és Péter egyszerre mond nemet, azt nem gondoltam volna. De egy is kevés lenne, nekem mind a három kell. Hogy elmondjam, mi volt tegnap s tegnapelőtt. Jöjjön Zalaförmedvény polgármestere!

 

(Zalaförmedvény polgármestere jön.)

 

57. jelenet

 

Zsolt, Zalaförmedvény polgármestere

 

            Z. polgármestere: Jegyző úr, akkor Ön már nem jegyző úr. Megkérjük, hogy a továbbiakban csak ügyfélfogadási időben keressen bennünket. Sajnos hónapokba fog telni, amíg a károkozásait helyrehozzuk. Nagyon haragszunk Önre. Viszontlátásra!

 

(Zalaförmedvény polgármestere kimegy.)

 

58. jelenet

 

Zsolt

 

            Zsolt: (magában) Egyedül maradtam, nincstelen leszek, de én vagyok az egyedüli a világon, akivel mindenki őszinte. Egészségünkre (kimegy egy tortaszeletért és falatozik).

 

V é g e

 

 

Oldal: 4. részlet
Zságot András: Pokol (színmű) - © 2008 - 2024 - pokol-szindarab.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat